2018. május 20. 07:02 - Druida Borealis

Feladat 17.

Anyuci: gyermek, bárcsak, nagyobb, minden, sajnálom

Határidő: 2018.05.27.

Anyuci:

szebben_ragyognak.png

 

Szebben ragyognak…

Szebben ragyognak fenn a csillagok,
ha a drága gyermekeimmel vagyok,
a Hold is nyugodtabban sétál az égen,
olyan érzésem van, mint egykor régen.

Sajnálom, hogy az együtt töltött pillanatok,
oly gyorsan szállnak el, mint a gondolatok,
nagyobb lett a távolság, ritkább az együttlét,
el kell raktározni az ölelések ízét, békéjét.

Minden alkalmat jutalomként élek meg,
próbálunk tartalmat adni az éveknek,
bárcsak megállíthatnánk az idő kerekét,
tovább élvezhetnénk az élet fényét- melegét.

Orosháza, 2018. augusztus 20.

Zolcsi:

image_r0vz59cdn3y.jpg

Szalamandrák a patak partján

Szalamandrák a patak partján,
a szél csak csendben fújdogál.
A fák fölött, a felhők között
az égkékje kikandikál.

Apró gallyat sodor a víz
gyermek dobta kis hajó,
a szalamandrák elbújnak most
a feszültség tapintható.

Bárcsak az az egy lenne a
végső győztes a célban!
De minden verseny akkor dől el,
mikor éppen vége van.

A szalamandrák csendben várnak
nem értik mi zajlik itt,
nagyobb a tét, mint gondolnánk,
dicsőbb nem is létezik.

Megáll a gally, nem mozdul már
a sodrás, ím, nem engedi.
"Sajnálom!" – suttog egy apa,
és erősen meglöki.

A kétéltűek élik tovább
a szép hétköznapokat.
Miközben egy boldog apa,
egy győztes fiút lapogat.

„Az én fiam nyert”, kiállt nagyot,
s itt a végkonklúzió:
Nyert a gyermek, nyert az apa,
veszített az evolúció.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://otszo.blog.hu/api/trackback/id/tr8013984366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.