Békesség

Mikor a Mikulás száncsengője csendül,
a világon sok gyermekarc felderül,
a decemberi zimankó is megenyhül.

A homokórán a homok lassabban pereg,
elcsitulnak a gyilkos fegyverek,
mert az emberek ünnepre készülnek.

Az erdő tündérei víg táncot járnak,
a rablótanyán is békességre vágynak,
nincs helye most a szomorkodásnak.

Orosháza, 2018. 11.01.
Kép: Internet

Így hisznek az apák

Mily fáradt az az ember,
ki most épp a napba bámul.
Keze lóg, tartása,
mint a korhadt faág.
Szívében a család melege
ég fáradhatatlanul,
De kitart, és készül,
mert így hisznek az apák.

Így hisznek, és küzdenek,
ha olyan szent a cél,
mint védeni a gyermeket,
az anyát és az otthont.
A homokban látta a nyomokat
a kereszteződésnél,
De a rablótanya eltűnt már,
a gonosz sátrat bontott.

A fülét hegyezi, mert a távolban
hang csendül.
Talán egy bogrács
falához verődött egy kanál,
A lelkében remény ébred gyorsan,
míg a téli tájra csend ül,
Ő új fogódzót
talál.

Vagy tündér dala lehet,
mit felkapott a fagyos szél.
A férfi fejszét markol.
És ím, útnak indul.
Mert bármíly rideg
a havas zimankó,
Megenyhül a tűznél
A ropogó fa fénye lassan,
teljesen kitisztul.

Ott látja lányait,
és élete párját.
Látja az ellent is,
kire ím rátalált.
Egymás kezét szorítják
az aggódó gyermekek.
Látjátok? - kérdezi -
Apa eljött értetek!

2018.11.01. Orosháza