Határidő: 2019.07.07.
Anyuci:
Talán....
Talán egyszer észrevesz a teremtő,
letekint rám az ismeretlenből,
kicsit minden ember gyarló, esendő,
csak nem tűnik elő a tömegből.
Talán egyszer fellebben majd a fátyol,
eltűnik az árny, a suttogások,
a kihívásból új erőt merítek,
végleg elhallgatnak a fegyverek.
Talán egyszer megújul majd a világ,
akadnak mindennapi praktikák,
különleges rovarok jelennek meg,
mind az emberek javára lesznek.
Orosháza, 2019.10.10.
Zolcsi:
Vád és bűntudat
Tudom, hogy nem tettem eleget,
Hogy tehettem volna többet.
Nem kell, hogy ezt a szemembe mond,
A szívem már összetörted.
Rovarok zsongják a múltat,
Csak egy árny a tegnapi álmunk.
Nem kell, hogy ezt a szemembe mond,
A saját sírunkat ástuk.
Mint az a rideg hajnali hívás,
Amitől az ember retteg,
Nem kell, hogy ezt a szemembe mond,
Nem látlak már szentnek.
De mikor a fátyol lebbent,
Némán landolt a földön,
Nem kell, hogy ezt a szemembe mond,
Már akkor kinyílt a börtön.
Most vadul suttog a ködben,
Míg zuhan lefelé a könnyem,
Már hiába mondanád Kedves,
A híd eltűnik mögöttem.
Tudom, hogy nem tettem eleget,
Hogy tehettem volna többet.
Nem kell, hogy ezt a szemembe mond,
A testem is összetörted...
2020.12.21. Szentistván
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.