Ajándékba kapott idő

Álmomban nálad jártam,
sétáltunk a napsütésben,
sötét árnyék nem borult ránk,
csak a szél simogatta ruhánk.

Tavasz volt,vadvirágok illata
lengte be a mezőt,
vidám hangulatban élveztük
az ajándékba kapott időt.

Sajnos az álom ködén
átsejlett az éjjel sötétsége,
a bátorság elszállt,helyébe lépett,
a valóság elérhető közelsége.

A takaró alól

Bizony nagy cselszövő a holdtalan Éjjel.
Becsapja a szemet, a fület és minden percével
Miközben közelít a Hajnal.
Szorítja a szívet,
Vidám szenvedéllyel.

A bátorság gyáván letérdel,
S eltakarja arcát mindkét kezével.
Pedig csupán csend honol, békés a hangulat.

Csak az a sötét, csak az a jövő
Vajon mit tartogat.

Érkezik a válasz, óramutató háton.
Elmúlik az Éjfél, és a sorsomat várom.
De reggel a Nap fénye simítja arcomat,
És arra ébredek fel, hogy elnyomott az álom.