Fácánvadászat

Alszik a természet.
Kopár a táj, titokzatos
hang zavarja meg a csendet,
vadászok járják a pusztát.

A fácánok a szőlőskertben
találtak búvóhelyet,
a sörétes puskák ropogása
felrebbenti őket,
menekül ki merre lát!

Ennek már a fele se tréfa!
Ideges a hajtó,a madarak szállnak,
a vadász lesben áll,
drukkolok,hogy hátha mellé trafál!

Hogyan avatkozzunk be
a természet rendjébe?
Elárulom a megoldás kulcsát,
felejtsük el a fácán vacsorát!

 

Csillagtakaró

Tél, Te ki szívemet hűtöd,
Nyiss bennem egy olyan nagy kaput,
Hogy lehajtott fejjel múló éveim
Ne koptassák hiába lábukon a bőrsarut!

Tél, Te ki hófehér takaróddal,
A szőlőtőkéket takarod,
Fogadd el a titkomat,
Ezt a szerény papírdarabot.

Amire alázattal felírom most
Ideges szavaim.
És ha megértesz Te is egy leszel majd,
Aki felemeli sörét, és körbekoccint.

Az alvó magvak felett kéklő égen
Ragyogó Nap a kulcs,
Hogy a reménytelen, ködös éjben,
Ne gyilkos hideget, de meleg lángot gyújts.

S ha beköszönt a kánikula, s eljön a Nyár
Ledobjuk magunkról a takarót.
Elfelejtjük hirtelen, milyen jó volt télen
Ölelni a mellettünk alvót.