Szüleinknek Mementó

Egy személyes történetet szeretnék megosztani szeretett szüleinkről,mintegy emléket állítva nekik köszönetképpen.

  Édesanyám egy tíztagú családba látta meg a napvilágot, édesapámék négyen voltak testvérek.

Az 1920 – as években a népes családból nehéz volt a kiemelkedési lehetőség. Szülő anyánk az alsótagozat négy osztályát végezte el,de megtanult olvasni,írni és számolni.

  Édesapánk tanult ember volt, gyönyörű betűit utánozni is nehezen tudtuk!
1945-ben, a II. világháború után keltek egybe. ASSZONY lett a lányból.

  Szinte természetes volt, hogy nagy családról álmodoztak. Érkeztünk egymás után. NÉGY lány.

  Egy fiú nagyon hiányzott, de a kisebbségben lévő édesapánk imádott bennünket.
Mindig két szobás házban éltünk. Telente az egyik SZOBA mindig MELEG volt, a másikba csak esténként fűtöttek be.Ott aludtunk mi lányok.

Kitaníttattak bennünket, egy keresetből. Édesanyánk háztartásbeli volt..
Nem volt KIFOGÁS, tanulni kellett, és eredményesek is voltunk.

  Számunkra mind a két szülő minta volt. Édesanyánk a szorgalmával, tiszta anyai szeretetével, édesapánk az intelligenciájával, munkájával, és a nevelésben mutatott példájával.

56 évet adott nekik együtt az élet, boldogságban,szeretetben.
Elveszítettük Őket,de a mindennapjainkban mindig itt vannak velünk, és elevenen élnek bennünk.

Kép : Az 50. házassági évforduló – Aranylakodalom

Együtt a négy lánnyal.

Ez nem az a háború

Ha foglyomként
Tartom is az asszonyt, elengedem.
Meleg ölelésem nem tűri a kifogást.
S a háború, ami tombol bennem,
Kiürült flakonokból
Építi múltamat.

Jelenem szivárgó
Fedele szorgalmasan rejti el az
Alant álló szobát, ahol
Fogadalmaim négy oszlopon omladoznak.

Hit, remény, cél és cselekedet.

Ha most tervezném a jövőm
Magamat bizony
Kihagynám…