A csodapillangó

Egy szomorú őszi délután,
az ég borús a hangulatom silány,
a felgyülemlett keserűség
Rám telepedett.
Rászántam magam, hogy sétálni megyek.

Szeretem a csalitos, bokros helyeket,
utam most is odavezetett.
A csapadéktól felázott árok parton,
mocorogtak az apró, kis bogarak,
gyönyörködtem bennük, szórakoztatott.

Egy pillanat műve volt, hogy a kezemre röppent,
menedéket keresve, egy gyönyörű tarka lepke!
Szárnyait összezárta, nem mozdult,
nem menekült, megpihent.
Engedte, hogy kezemet összezárjam felette.

Elvarázsolt az az érzés, hogy tenyeremben mocorog,
eldöntöttem nem engedem szabadon!
Fázik, didereg,biztonságot keres,
hazaviszem és dédelgetem!

Csodát hozott az életembe
a kis színes tünemény,
csöpögtetek levelekre esővizet én!
Elé ülök, nézegetem, néha szárnyat bont!
Mi lesz veled télen, kicsi lepke mondd?

Eddig nem sürgettem az időt,
de most az a kívánságom,
hogy ébredjen újra a természet,
jöjjön el a rügyfakadás,
hogy újra érezzük a nap sugarát!

Az én csodapillangóm,
aki miatt a szívem sajog,
és oly sok boldog percet adott!
Élje meg azt a csodálatos napot,
mikor újra szabadságot kapott!

 A kulcs