A szülői szeretet

Az ember élete számtalan titkot rejt,
amit megosztani,csak akkor lehet,
ha már fájdalmasan terheli lelkedet.
Fiatalon, kapualjak rejtekében,
két szerető kéz,egymást ölelve,
további életét eldöntötte,terveit szőtte.
A jövő képe szép volt,meseszerű,
hisz ilyenkor minden rózsaszínű!
Elfogadták,mit Isten megteremtett,
Ajándékba adott egy gyönyörű gyermeket.
Békés életüket csak az zavarta meg,
hogy a gyermekük a hálátlanság csapdájába esett.
Ősei szeretetét azzal hálálta meg,
hogy rossz társaságba keveredett!
Szüleinek hátat fordított,hibát,hibára halmozott,
végül összetörten hazakullogott.
A szülői szív mindent megbocsájt,
a helytelen útról visszatérítette hálátlan fiát!

A hagyaték
 


 
Midőn megteremtette Isten a vágyat;
Vele együtt megszületett a bűn.
S követte a gyarló, lusta
Tétlenség, oly hűn,
Mint hálátlanságától fuldokló 
Tanonc a mestert,
Ki vizsgaművébe gúnyt és kritikát rejtett.
 

Hirdetve az utókor elismerő szavába bújva
A titkot.
 

"Művem, mi korodban tán elismert alkotás,
Egy ajándék a múltból.
 
Egy kapualjban felejtett csecsemő.
Hogy tudd...
 


Műhelyed öröksége,
Létező tanúd."